Meleg, napsugaras áprilisi napra ébredtek a kerek erdő kicsiny lakói. A csillogó harmatcseppek beragyogták az egész erdőt. Őzgidák és mezei nyulak ugrándoztak a közeli tisztáson, virágok ébredeztek szirmukat kitárva. A hóvirág, az ibolya, a nárcisz, de még a leánykökörcsin sem lustálkodott annyira, mint a tisztás egyetlen piros tulipánja, akit mindenki csak Tulpinak hívott.

Napsütéses hétfő délután volt. Truman nyuszi egy répát rágicsálva heverészett a tisztáson, és elgondolkodva bámulta a felhőket. Az egyik olyan volt, mint egy elefánt, a másik egy óriási fánkra hasonlított, a harmadik pedig… - Hoppá! - ugrott fel Truman nyuszi hirtelen. - Hiszen ez éppen olyan, mint én! Lehet, hogy ő is egy nyuszi? - És tényleg! A harmadik felhő pont úgy nézett ki, mint ő.

 
Ismeritek Truman nyuszit? Hogy nem? Akkor mesélek róla valamit, hallgassátok: Truman egy farmon él, sok kis barátjával, akik néha nem is olyan kicsik.Ott él vele Cirmoska a cica, aki mindig mosakszik, és nagyon-nagyon jó barátja Trumannak, hiszen együtt nőttek fel, és már kiskoruk óta elválaszthatatlanok.És természetesen ott van még Csip Csiripp, egy sárga tollas kis pipi, aki a barumfiudvar réme.Ők hárman egy nagyon jó csapatot alkotnak. Sok kalandjuk közül, most elmesélek egyett: Egy szép tavaszi napon kezdődött. Truman kinézett az ablakon, és elgondolkodott. - Milyen nap van ma?- tette fel hangosan a kérdést - Szerda- válaszolt rá Cirmoska, s egy jót nyújtózott. - Szerda,szerda-kontrázott rá Csipp Csiripp a tornácról. -Jó.jó, de milyen szerda? Húsvét lesz! Ti elfelejtettétek?- kérdezte Truman. -Húsvét?-kérdezte egyszerre a két barát.

Szép verőfényes nap volt, de a négy jóbarát unatkozva ült a padon.Csip Csiripp a pad háttámláján egyensúlyozott és néha felröppent, Cirmoska unottan lengedezte farkincáját, míg Biri Bori egykedvűen egy fűszálat rágcsált.Truman fel-alá járkált és gondolkodott. - Megvan!-kiáltott fel hirtelen. - Mi van meg?-kérdezte Cirmoska. Aztán csak Biri Bori köhécselését lehetett hallani, mert ijedtében félrenyelte a fűszálat.

Napsütses tavaszi nap volt, mikor Truman elgondolkodva ugrándozott az ösvényen. Az árnyékot adó öreg tölgyfa lábánál megállt és lehuppant a földre. - Valamit elfelejtettem, -mondta ki hangosan- de mit? Hiába törörm a fejem....nem jut eszembe. Jobb fülecskéje lekonyult, azt vakargatta elmélyülten, mikor megzörrent a bokor. - Ki van ott?- kérdzete félénken. - Truman, ne ijedezz csak én vagyok-mondta Cirmoska- Utánad jöttem, mert gondoltam segítségre van szükséged. Mit csinálsz?